Dal:

A legszubjektívebb lírai műfaj. A költő közvetlenül szólal meg benne. Témája valamely egyszerű tárgy közvetlen szemléletéből fakad. Jellemzi a pillanatnyi kedélyhangulat kifejezése. A dal költője a saját érzelemvilágába bevonja a külvilágot is. Szerkezeti felépítése egyszerű, könnyen áttekinthető. A legzeneibb műfaj. Eredet szerint lehet: műdal, népdal. Tartalom és funkció szerint: világi és vallásos. Téma szerint: bordal, szerelmi dal, hazafias dal, katonadal, politikai dal, bujdosóének, búcsúvers. Az emberi élet szakaszai szerint lehet: bölcsődal, altatódal, gyermekdal, diákdal, nászdal. Hivatások szerint. napszak/évszak szerint.

Dithürambusz:
Görög eredetű lírai műfaj. Eredetileg Dionüzosz (bor és termékenység istene) csodás tetteit, szenvedéseit, halálát és feltámadását mesélte el. Ünnepélyes hang jellemzi.

Dráma:
A líra és az epika mellett a harmadik irodalmi műnem. A valóság ábrázolásában elsősorban a cselekedetek bemutatásának és a szereplők beszélgetésének (dialóg, monológ) eszközével él. A cselekmény középpontja rendszerint a konfliktus. A dráma két klasszikus műfaja a tragédia és a komédia.

Drámai költemény:
Olyan drámai mű, amely nem szinpadi előadásra, hanem csupán olvasásra készült. (könyvdráma). Madách: Ember tragédiája.

Elégia:
Jellemzi a panasz és a szomorúság. A valóság teljességének kifejezésére törekszik. Inkább a gondolati tartalom, valamint a vágyakozó hangulat jellemzi.

Epigramma:
eredeti jelentése sírvers. Rövid, tömör. Kőbe vésték. jellemzi valamely tárgy és a hozzá kapcsolódó gondolat. Görög eredetű, időmértékes verselésű műfaj.

Ecloga:
Olyan költemény, amely többnyire pásztori környezetben élő, vagy oda vágyódó emberek világát, békevágyát fejezi ki. Előadásmódjára a párbszéd jellemző. Verselése időmértékes.

Életkép, zsánerkép:
Kisebb verses, néha prózai alkotás, amelynek témája a mindennapi élet valamely tipikus jelenete, illetve egy tipikus ember ábrázolása. Közel áll hozzá a helyzetdal.

Epika:
A líra és a dráma mellett a harmadik műnem. A tetteket, eseményeket elbeszéli, ezért tárgyilagosabb a líránál. A szerző személyes érzelmei számára is ad megnyilatkozási lehetőséget. A történést többnyire a múltban ábrázolja. A hősöket küzdelmeikben és fejlődésükben mutatja be, érzékelteti egyéniségük, jellemük kibontakozását, változását. Megrajzolja a hősök társadalmi környezetét is. Szerkezetében viszonylag kötetlen. A főtéma mellett gyakori a melléktéma. ESZ/1 vagy ESZ/3 személyű előadás, az utóbbi a gyakoribb. Terjedelem szempontjából az epikai műveket feloszthatjuk: nagyepikai (eposz,regény) és kisepikai (novella, tárca) alkotásokra. Formai szempontból megkülönböztetünk verses- és prózai epikát.

Episztola, költői levél:
Verses levél. Szólhat valóságos vagy képzelt személyhez. Tárgya sokféle lehet.

Eposz:
Olyan verses, nagyepikai műfaj, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfölötti lényegtől támogatva az egész közösség sorsára nézve jelentős tettet visz véghez. Verselése időmértékes. (Pentameter & hexameter).

Helyzetkomikum:
Különféle komikus helyzetekből adódik. (Ld. komédia).

Himnusz:
Isten vagy hős ünnepélyes, zenekisérettel előadott magasztalására készült költemény. A középkorban egyre inkább a vallásos áhítat kifejezőjévé válik. A reneszánszban már mély emberi érzésekkel telítődik.

Jellemkomikum:
A szereplők jelleméből következik. (Ld. komédia).

Komédia:
Lényege a komikum, amelyben kisemberek kicsinyes küzdelem után kudarcot vallanak. (Ld. jellemkomikum, helyzetkomikum).

Líra:
Az epika és a dráma mellett a harmadik irodalmi műnem. A szubjektumnak a többi műfajhoz képest sokkal nagyobb szerepe van. A lírai mű az alkotó közvetlen reflexióit szólaltatja meg, többnyire rövid terjedelmű problémaköre fokozottabban a jelennel kapcsolatos, nagyobb részt verses. A közvetlen (személyes) líra általában én-formájú, a közvetett (objektív) líra költője más személyek nevében, látszólag teljesen személytelenül fejezi ki mondanivalóját. Epikai és drámai művek is lehetnek líraiak. A líra hagyományos felosztása: óda, dithürambosz, rapszódia, dal, elégia. (De ez bővült: bölcselőköltemény, episztola, epigramma, szatíra). Tárgya szerint: szerelmi, gondolati, leíró, hazafias, forradalmi lírai alkotás.

Népszínmű:
A nép életéből veszi témáját, megeleveníti a nép szokásait, táncait, dalait, az öltözéket és a beszédmodort.

Óda:
Magasztos, emelkedett, ünnepélyes hangú lírai költemény, melynek témája legtöbbször a haza, szülőföld szeretete, a szerelem. Verselése általában időmértékes.

Opera (zenés dráma):
Olyan drámai mű, amelyet zenekísérettel énekelnek, adnak elő. A zene fontosabb benne, mint a szöveg (szöveg=librettó). A zenés dráma fajai: nagyopera, vígopera, operett, musical.

Rapszódia:
Szabad érzelmi áradás. Zaklatottság, a képzelet csapongása jellemzi, látomásszerű. A romantikában terjedt el a legjobban.

Regény:
Nagyepikai műfaj, latinból szármázik (?). Kezdete már a tizenhatodik században megtalálható, de a 19. sz-ban terjedt el a legjobban. Fő jellemzői: 3.személyű előadás hozza létre. A regényíró beleolvad a műbe. A regény tere általában valóságos tér. Ideje valóságos idő. A táj szorosan hozzátartozik a hőshöz. A regény a világ totális ábrázolására törekszik. Fontos benne a cselekmény és a történés, a részletek gazdagsága. A regény mindig kapcsolódik az adott kor társadalmához.

Színmű:
Középfajú dráma: olyan drámai mű, amelyben a hős összeütközésbe kerül ugyan az erkölcsi világrenddel, de a küzdelemből erkölcsileg megtisztultan, győztesen kerül ki. A színmű általában szerencsésen végződik. (Ld: népszínmű).

Tragédia:
Olyan drámai mű, melynek lényege a tragikum, amely a hősnek önmagával vagy az erkölcsi világrenddel való tragikus összeütközéséből ered. A belőle származó vétség büntetést von maga után.
A tragikum 3 mozzanata:
- összeütközés / konfliktus
- a vétség elkövetése
- bűnhődés.

Zsoltár:
Emelkedett, ünnepélyes hangulatú és formájú, személyes érzéseket tartalmazó műfaj. Éneklik is.

[forrás]